Könnyű kezelés

  • Nagyítás 100%
  • Betűméret 100%
  • Sorköz 100%
  • Szóköz 100%

Az anyagok és keverékek kereskedelme nem csak az EU belső piacát, hanem a globális piacot is érintő kérdés. A nemzetközi kereskedelem megkönnyítése, valamint az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) keretében gondosan kidolgozták a veszélyességi osztályozás és címkézés harmonizált kritériumait, valamint azok alkalmazásának általános elveit. Ennek eredményeként létrejött a vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszere (GHS), amelynek első kiadását 2002-ben fogadták el.

A CLP rendelet az ENSZ GHS rendszeren alapul, de a 67/548/EGK (DSD) és az 1999/45/EK (DPD) irányelvekből is átvesz elemeket. A CLP-ben új fogalmak jelennek meg, például bevezeti a veszélyességi osztály és kategória fogalmát, amely felosztás alkalmazása a veszélyek pontosabb megkülönböztetését teszi lehetővé.

A veszélyességi osztályozás az anyaghoz vagy keverékhez kapcsolódó veszély/ek potenciális károsító hatását jellemzi. A veszélyt az anyag vagy keverék lényegi tulajdonságai határozzák meg. Ebben az összefüggésben a veszélyértékelés az az eljárás, melynek során az anyag vagy keverék lényegi tulajdonságait értékelik a lehetséges káros hatások meghatározása érdekében. Azokban az esetekben, amikor az azonosított veszély jellege és súlyossága megfelel az osztályozási kritériumoknak, a veszélyességi osztályozás az emberi egészségre vagy a környezetre fizikai tulajdonságai következtében káros hatású anyaggal vagy keverékkel kapcsolatos veszély szabványosított leírását jelenti. A CLP rendelet egyik fő célja annak meghatározása, hogy az anyag vagy keverék rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, amelyek indokolják a veszélyesként való osztályozást.

CLP veszélyességi osztályok és kategóriák

Fizikai veszélyek

Veszélyességi osztály

Veszélyességi kategória

Robbanóanyagok

instabil robbanóanyagok, 1.1., 1.2., 1.3., 1.4., 1.5. és 1.6. alosztály

Tűzveszélyes gázok (beleértve a kémiailag instabil gázokat)

A és B kategória (tűzveszélyes gázok), 1. és 2. kategória (kémiailag instabil gázok)

Aeroszolok

1., 2. és 3. kategória

Oxidáló gázok

1. kategória

Nyomás alatt lévő gázok

sűrített gáz, cseppfolyósított gáz, mélyhűtött cseppfolyósított gáz, oldott gáz

Tűzveszélyes folyadékok

1., 2. és 3. kategória

Tűzveszélyes szilárd anyagok

1. és 2. kategória

Önreaktív anyagok és keverékek

A, B, C, D, E, F és G típus

Öngyulladó folyadékok

1. kategória

Öngyulladó szilárd anyagok

1. kategória

Önmelegedő anyagok és keverékek

1. és 2. kategória

Olyan anyagok és keverékek, amelyek vízzel érintkezve tűzveszélyes gázokat bocsátanak ki

1., 2. és 3. kategória

Oxidáló folyadékok

1., 2. és 3. kategória

Oxidáló szilárd anyagok

1, 2. és 3. kategória

Szerves peroxidok

A, B, C, D, E, F és G típus

Fémekre korrozív hatású anyagok

1. kategória

Deszenzibilizált robbanóanyagok

 

 

Egészségi veszélyek

Veszélyességi osztály

Veszélyességi kategória

Akut toxicitás

1., 2., 3. és 4. kategória

Bőrmarás/-irritáció

1. kategória, 1A., 1B., 1C. és 2. kategória

Súlyos szemkárosodás/szemirritáció

1. és 2. kategória

Légzőszervi szenzibilizáció vagy bőrszenzibilizáció

1. kategória, 1A. és 1B. alkategória

Csírasejt-mutagenitás

1A., 1B. és 2. kategória

Rákkeltő hatás

1A., 1B. és 2. kategória

Reprodukciós toxicitás

1A., 1B. és 2. kategória és a laktációra gyakorolt vagy a laktáción keresztül fellépő hatásokra vonatkozó további kategória

Célszervi toxicitás (STOT) –egyszeri expozíció

1. és 2. kategória és 3. kategória kizárólag narkotikus hatások és légúti irritáció számára

Célszervi toxicitás (STOT) –ismétlődő expozíció

1. és 2. kategória

Aspirációs veszély

1. kategória

 

Környezeti veszélyek

Veszélyességi osztály

Veszélyességi kategória

Veszélyes a vízi környezetre

1. akut kategória; 1., 2., 3. és 4. krónikus kategória

 

Egyéb veszélyek

Veszélyességi osztály

Veszélyességi kategória

Az ózonrétegre veszélyes

1. kategória

Kinek kell osztályozni?

Az anyag vagy keverék osztályozását a gyártó(k)nak, importőr(ök)nek és továbbfelhasználó(k)nak kell elvégezni a forgalomba hozatalt megelőzően. A forgalomba nem hozott, de a REACH rendelet szerint regisztráció vagy bejelentés-köteles anyag gyártója, importőre, illetve az ilyen anyagot tartalmazó árucikk előállítója és importőre szintén köteles az anyagot a CLP rendeletnek megfelelően osztályozni.  

Hogyan kell osztályozni?

Az osztályozás célja annak meghatározása, hogy az anyag vagy keverék rendelkezik-e olyan tulajdonsággal, mely - fizikai, egészségi vagy környezeti szempontból - veszélyesként való besorolásához vezet.

A CLP rendelet szerinti osztályozást minden, az I. mellékletben felsorolt veszélyességi osztályra és felosztásra el kell végezni. Amennyiben az adott anyagra létezik a harmonizált osztályozási és címkézési jegyzékben (CLP rendelet VI. melléklet) besorolási tétel, akkor azt alkalmazni kell az adott anyagra. Azokra a veszélyességi osztályokra és felosztásokra, amelyek nem szerepelnek az adott harmonizált besorolási tételben, továbbá a VI. mellékletben nem szereplő anyagokra, az osztályozást a II. címnek megfelelően kell elvégezni.

Harmonizált osztályozás és címkézés

A harmonizált osztályozás és címkézés esetén az anyagok adott veszélyességének osztályozásáról és címkézéséről uniós szinten születik döntés, és alkalmazásuk kötelező ugyanazon anyag összes szállítója számára. A harmonizált tételeket a CLP rendelet VI. mellékletének 3. táblázata tartalmazza, mely folyamatosan aktualizálásra kerül, mihelyt az Európai Bizottság további harmonizált osztályozásokról dönt. Az aktualizálásokat a CLP rendeletnek a technikai fejlődés miatt szükséges kiigazításaiként (ATP-k) hozzák nyilvánosságra.

Minimum besorolás

Egyes veszélyességi osztályok esetében a régi 67/548/EGK irányelv kritériumai szerinti besorolás nem felelt meg közvetlenül a CLP rendelet szerinti veszélyességi osztályokban és kategóriákban foglalt besorolásnak. Ilyenkor a releváns egészségi veszélyek esetében az anyagok a CLP szerinti minimum besorolást kapták, melyet a gyártók és az importőrök kötelesek alkalmazni. Amennyiben olyan információk jutnak tudomásukra, amelyek a minimum besorolásnál súlyosabb veszélyességi kategóriába történő osztályozást eredményeznek, azt kell alkalmazniuk. Egy kategória minimum besorolását a CLP rendelet VI. mellékletének 3.1. táblázatában a „Besorolás” oszlopban * jelzi.

Harmonizált osztályozás alkalmazása (koncentrációs határértékek és M-tényezők)

Az egyedi koncentrációs határérték (SCL) és az általános koncentrációs határérték (GCL) egy anyaghoz rendelt olyan küszöbértéket jelent, amelynél vagy amely felett az anyagnak egy másik anyagban vagy keverékben azonosított szennyező anyagként, adalékként vagy egyedi összetevőként való jelenléte az anyagnak vagy keveréknek veszélyesként való osztályozását eredményezi.

Az M-tényező egy olyan szorzótényező, amelyet a vízi környezetre a „vízi, akut 1” vagy „vízi, krónikus 1” kategóriában veszélyesként osztályozott anyagkoncentrációra alkalmaznak, és a szummációs módszer segítségével egy olyan keverék osztályozásának a meghatározására használják, amelyben az anyag jelen van.

A CLP rendelet II. cím szerinti osztályozás lépései

  1. lépés: A rendelkezésre álló információk azonosítása, összegyűjtése

A gyártóknak, importőröknek vagy továbbfelhasználóknak össze kell gyűjteniük az anyagok és keverékek tulajdonságaira vonatkozó, az osztályozás szempontjából releváns és megbízható információkat. Az anyagok és keverékek veszélyeinek megállapításához szükséges releváns információk többféle forrásból gyűjthetők össze:

  • a vizsgálati módszerekről szóló 440/2008/EK rendeletnek megfelelően végrehajtott vizsgálatok eredményei,
  • nemzetközileg elismert, megbízható tudományos elvek, vagy nemzetközi eljárásokkal összhangban validált módszerekkel előállított adatok,
  • figyelembe vehetők az epidemiológiai adatok és az emberre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos tapasztalatok (pl. munkaegészségügyi adatok, baleseti adatbázisok),
  • az 1907/2006/EK rendelet XI. mellékletének 1. szakasza szerint előállított bármilyen más információ,
  • új tudományos információk,
  • nemzetközileg elismert kémiai programok keretében előállított eredmények.
  1. lépés: Az információk megfelelőségének és megbízhatóságának ellenőrzése, az információk értékelése

A cél annak eldöntése, hogy az összegyűjtött információ utal-e veszélyes tulajdonságra. Az értékelés során a gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó az anyagról vagy keverékről rendelkezésre álló információkat vagy a kapott vizsgálati adatokat összeveti az I. melléklet 2-5. része szerinti veszélyességi osztályokra és felosztásokra vonatkozó kritériumokkal.

A begyűjtött információknak, illetve az elvégzett teszteknek mindig arra a formára vagy fizikai állapotra kell vonatkozniuk, amelyben az anyagot vagy keveréket forgalomba hozzák, és amelyben feltételezhetően használni fogják.

Szükség esetén (pl. ha az osztályozási kritériumok nem alkalmazhatók közvetlenül a rendelkezésre álló információkra) szakember bevonásával és/vagy a bizonyítékok súlyának mérlegelésével kell meghozni a döntést az osztályozást illetően.

  1. lépés: Döntés az osztályozásról

Ha a veszélyességi információk értékelése azt mutatja, hogy az anyag vagy keverék megfelel valamely I. mellékletben felsorolt veszélyességi osztály vagy felosztás kritériumainak, akkor az anyagot vagy keveréket veszélyesként kell besorolni és meg kell jelölni a vonatkozó veszélyességi osztályt vagy felosztást a kapcsolódó figyelmeztető (H) mondattal együtt.

A keverékek osztályozása

a.) Elsődlegesen magára a kérdéses keverékre vonatkozó adatok alapján kell osztályozni – ha rendelkezésre állnak ilyen adatok.

Ez általános szabály, kivéve a rákkeltő, a csírasejt-mutagén vagy a reprodukcióra toxikus (CMR) anyagot tartalmazó keverékeket, illetve a vízi környezetre való veszélyesség vonatkozásában a biodegradációs és bioakkumulációs tulajdonságok értékelését. Ez utóbbi esetekben a keverék veszélyei csak a keverékre vonatkozó információk alapján nem értékelhetők megfelelően, ezért általában az egyes komponensekre vonatkozó adatokat kell alapul venni a keverék veszélyességének értékelése szempontjából.

b.) Hasonló vizsgált keverékekről rendelkezésre álló adatok felhasználása az interpolációs elvek alkalmazásával.

c.) A keveréket alkotó összetevőkről rendelkezésre álló adatok alapján történő osztályozás.

  • számításos módszer: az önmagukban veszélyesként besorolt összetevők a keverékben lévő koncentrációjuk arányában járulnak hozzá a keverék veszélyességéhez, ennek megfelelően az egyes komponensek veszélyességét összegezni kell adott képlet („összegző képlet”) szerint - pl. akut toxicitás esetében;
  • küszöbérték/koncentrációs határérték figyelembevétele: az önmagában veszélyesként besorolt összetevő meghatározott küszöbérték/koncentrációs határérték feletti (vagy azzal egyező) mennyisége esetén a keveréket az összetevővel megegyező veszélyességi osztályba/kategóriába kell besorolni további összegzés nélkül - pl. CMR (rákkeltő, mutagén, reprodukciós toxicitás) tulajdonságok esetében.

Az osztályozással, illetve az ezzel kapcsolatos vizsgálati módszerekről további információk érhetők el a következő oldalakon:

A REACH rendelet:

https://eur-lex.europa.eu/eli/reg/2006/1907/oj/hun

REACH vizsgálati módszerek (440/2008/EK rendelet):

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32008R0440

OECD Test Guidelines for the Chemicals:

https://www.oecd.org/chemicalsafety/testing/oecdguidelinesforthetestingofchemicals.htm

Minden jog fenntartva © 2024 Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít