A kötelező védőoltások célja, hogy megvédjék a gyermekeket a súlyos, életveszélyes betegségektől, mint például a diftéria, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás és tuberkulózis. Ezek az oltások hozzájárulnak a közösségi immunitás kialakulásához is, ami megakadályozza a járványok terjedését. Tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy a védőoltások hatékonyak a fertőzések okozta megbetegedések megelőzésében.

Magyarországon a kötelező védőoltások közé tartozik a BCG (tuberkulózis, azaz gümőkor ellen), DTPa-IPV-HiB (a diftéria, azaz torokgyík, a pertussis, azaz szamárköhögés, a tetanusz, azaz merevgörcs, a polio, azaz járványos gyermekbénulás és Haemophilus influenzae b ellen), PCV (Pneumococcus okozta fertőzések ellen), MMR (kanyaró, mumpsz, azaz járványos fültőmirigy-gyulladás és rubeola, azaz rózsahimlő ellen), varicella (bárányhimlő ellen), valamint a hepatitis B vírus okozta májgyulladás elleni oltás. A védőoltások időpontjait az oltási naptár határozza meg.         

Az oltások biztonságát a szigorú gyógyszerminőségi és klinikai követelmények, továbbá a folyamatos monitorozás biztosítja. A vakcinákat klinikai vizsgálatokban tesztelik, és az eredmények értékelése után csak akkor engedik forgalomba hozni, ha megfelelnek a szigorú biztonsági és hatékonysági kritériumoknak.

A közösségi (nyáj) immunitás akkor alakul ki, ha egy adott populációban elegendő számú ember immunis, vagyis védett egy adott betegséggel szemben. Ez megakadályozza, hogy a betegség terjedjen, és védelmet nyújt azoknak, akik életkoruk (pl. csecsemők) vagy egészségi állapotuk (pl. immunhiányos betegek) miatt nem kaphatják meg az oltást. A védőoltások kulcsszerepet játszanak a közösségi immunitás kialakításában.

Az oltási naptár betartása biztosítja, hogy a gyermekek optimális időpontban kapják meg a szükséges védőoltásokat, és így megelőzhető legyen a betegség kialakulása és a fertőzések terjedése. Tudományos kutatások alapján került meghatározásra az oltások ideális időpontja, valamint az ismétlő oltások szükségessége és száma. A késleltetett oltások növelhetik az egyén fertőzésének kockázatát, és csökkenthetik a közösségi immunitást.

A kötelező védőoltásokat jogszabály írja elő, és azokat minden oltásra kötelezettnek meg kell kapnia. Az önkéntes oltásokat, mint például az influenza vagy HPV oltást, szabadon választhatják a szülők vagy az oltandók. Egyes oltások kifejezetten ajánlottak a kockázati csoportokba tartozóknak, A munkakörhöz kapcsolódó oltásokat a munkáltató a foglalkoztatás feltételeként előírhatja.

Utazásokhoz köthetően is létezik kötelező oltás, pl. a sárgaláz elleni oltás a világ meghatározott részein, ami a beutazás feltétele az adott országban. Tanulmányutakhoz kapcsolódóan a fogadó intézmények, egyetemek kérnek/kérhetnek oltásról igazolást. Továbbá vannak az utazásokhoz kapcsolódó ajánlott oltások, amelyek a megbetegedés megelőzése érdekében adhatók, ezek jellemzően földrészenként, országonként eltérőek.

A vakcinák fejlesztése több lépésből áll. Először azonosítják a kórokozót és annak immunválaszt kiváltó részeit. Preklinikai tesztek során laboratóriumi és állatkísérletekkel tesztelik az oltóanyag hatásosságát és biztonságosságát. A klinikai vizsgálatok során önkénteseken vizsgálják a vakcina hatékonyságát és mellékhatásait. A hatósági engedélyezés során az adatok kiértékelése után a gyógyszerészeti hatóságok (pl. EMA, FDA, NNGYK) forgalomba engedik a vakcinát. A vakcinák biztonságosságát és hatékonyságát továbbra is folyamatosan figyelik. Az engedélyezési folyamat évekig is eltarthat, de veszélyhelyzet esetén (pl. COVID-19) felgyorsítható.

A védőoltások segítenek megelőzni olyan súlyos betegségeket, mint a torokgyík, tetanusz, szamárköhögés, kanyaró és gyermekbénulás. A vakcinák alkalmazása évente 3,5-5 millió halálesetet előz meg világszerte, így jelentős hatással van a közegészségügyre.

A folyamatos rend szerint végzendő védőoltások gyermekkorban kulcsfontosságúak a gyermekek és a közösség egészségének megőrzése szempontjából.

A gyermekek immunrendszere még fejletlen, ezért különösen fogékonyak a fertőzésekre. A védőoltások segítenek felkészíteni az immunrendszert a lehetséges veszélyekre, és csökkentik a fertőző betegségek miatt esetlegesen kialakuló súlyos szövődmények kockázatát.

A kötelező védőoltások megelőzik a súlyos betegségeket, olyan fertőzések ellen védenek, amelyek korábban súlyos járványokat okoztak (pl. kanyaró, torokgyík, gyermekbénulás). Az oltásoknak is köszönhetően töredékére zuhant vissza a gyermekhalandóság.

Védőoltásokra szükség van, mivel a jó higiénia, a tiszta víz és a megfelelő táplálkozás nem elegendő a fertőző betegségek megelőzéséhez. Szükséges az egyéni védelem kialakítása, illetve amennyiben nem tartjuk fenn az optimális átoltottsági arányt vagy „nyáj immunitást” a közösségben, akkor a védőoltásokkal megelőzhető betegségek visszatérhetnek. Míg a jobb higiénia és a tiszta víz segít megvédeni az embereket egyes fertőző betegségektől, sok fertőzés terjedhet függetlenül attól, hogy mennyire tiszták vagyunk. Ha az embereket nem oltják be, a ma már ritka betegségek, például a pertussis (szamárköhögés), a gyermekbénulás és a kanyaró gyorsan újra megjelennek.

A megfelelő higiénia, a tiszta víz, a megfelelő táplálkozás a fertőzések egy részét megakadályozza. A védőoltások azok ellen a betegségek ellen nyújtanak védelmet, amelyek az említett megelőző intézkedésekkel sem kerülhetők el.

A vakcinák biztonságosak. Minden vakcinát szigorúan tesztelnek több fázisú preklinikai és klinikai vizsgálatokban, mielőtt jóváhagyják felhasználásra, és biztonságosságukat rendszeresen újraértékelik, azután is, hogy forgalomba kerültek. A szakemberek folyamatosan figyelik a különböző forrásból származó információkat, hogy van-e bármi jele annak, hogy egy vakcina súlyos nemkívánatos eseményt okozhat. A legtöbb oltási mellékhatás általában enyhe és átmeneti, például fájdalom az oltás helyén vagy hőemelkedés, láz. Abban a ritka esetben, amikor súlyos mellékhatást jelentenek, azt azonnal kivizsgálják.

Sokkal valószínűbb, hogy egy oltással megelőzhető betegség következtében ér valakit súlyos egészségkárosodás, mint az, hogy egy oltástól. Például poliovírus fertőzés esetén a betegség bénulást, a kanyaró agyvelőgyulladást és vakságot okozhat, egyes oltással megelőzhető betegségek pedig akár halállal is végződhetnek. A védőoltások előnyei nagymértékben meghaladják a kockázatokat, sokkal több betegség, járvány és haláleset következne be védőoltások nélkül.

A vakcinák kölcsönhatásba lépnek az immunrendszerrel, és immunválaszt váltanak ki, de nem okoznak betegséget, és nem teszik ki az immunizált személyt a fertőző megbetegedés lehetséges szövődményeinek. Ezzel szemben a természetes fertőzésen keresztüli immunitás megszerzésének ára lehet: Haemophilus influenzae b (Hib) fertőzés esetén maradandó idegrendszeri károsodás, rubeola esetén a magzati születési rendellenességei, hepatitis B vírus esetén májzsugor vagy májrák, a kanyaró okozta szövődmények pedig akár halálhoz is vezethetnek.

Bár a védőoltással megelőzhető betegségek sok országban ritkák, az ezeket okozó fertőző kórokozók továbbra is keringenek a világ egyes részein. Az erősen összekapcsolt (globalizált) világunkban átléphetik a földrajzi határokat, és bárkit megfertőzhetnek, aki nem védett.

A védőoltás két fő célja az, hogy megvédjük magunkat és a körülöttünk lévőket. A sikeres oltási program minden egyén együttműködésén múlik, hogy mindenki jólétét biztosítsák. Nem szabad a körülöttünk lévő emberekre hagyatkoznunk a betegségek terjedésének megállításában; nekünk is meg kell tennünk, amit tudunk.

A tudományos bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az egy időben beadott védőoltások az immunrendszert számottevően nem terhelik, a kialakított immunválasz megfelelő. Csak azokat a védőoltásokat lehet egyszerre beadni, ahol erre egyértelmű bizonyíték van.

A gyermekek naponta több száz idegen anyaggal történő expozíciónak vannak kitéve, amelyek immunválaszt váltanak ki. Az étkezés egyszerű művelete szintén antigéneket juttat be a szervezetbe, továbbá számos baktérium él a szájban és az orrban. Egy gyermek sokkal több antigénnek van kitéve egy közönséges megfázásból vagy torokfájásból, mint a vakcinákból.

A kombinált oltások legfőbb előnye, hogy csökkenti az oltások számát és a gyermekek, illetve a szülők számára is kevesebb kellemetlenséggel jár.

Egyes vakcinák kis mennyiségben tartósítószert is tartalmaznak, mint pl. fenoxietanol, formaldehid, tiomerzál, fenol.

A tiomerzál egy higanytartalmú szerves vegyület, amelyet bizonyos vakcinákhoz tartósítószerként adnak. Nincs arra utaló bizonyíték, hogy a tiomerzál a vakcinákban használt mennyiségben egészségügyi kockázatot jelentene.

A vakcinák többsége azonban nem tartalmaz tiomerzált. Azok a vakcinák, amelyekben korábban higany tartalmú tiomerzál tartósítószert használtak, ma már szinte mind tiomerzál mentesek (pl. a hepatitis B elleni Engerix B vakcina több mint 20 éve tiomerzál mentes).

A Magyarországon engedélyezett vakcinák közül csak két készítmény tartalmaz tiomerzált: az egyik influenza vakcina (3Fluart) és az egyik tetanusz vakcina (Tetanusz vakcina ADOH). Mindkettő 0,05 milligrammot.

Nincs arra utaló bizonyíték, hogy a tiomerzál a vakcinákban használt mennyiségben egészségügyi kockázatot jelentene.

Az oltásellenesek gyakran hivatkoznak arra, hogy az oltások ártalmasak lehetnek, például az autizmus kialakulásában játszhatnak szerepet. A tudományos kutatások azonban egyértelműen cáfolják ezt az állítást. A védőoltások és az autizmus között nincs összefüggés, erre számos tanulmány rávilágított.

Az oltásellenesek gyakran hivatkoznak arra, hogy az oltással megelőzhető betegségek már nem fordulnak elő. Ez nem valós, azokban az országokban, ahol az oltóanyagok korlátozottan hozzáférhetők, vagy félreértelmezett információk miatt sokan vonakodnak beadatni a védőoltást, a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek előfordulnak, esetenként járványokat vagy súlyos szövődményeket, akár haláleseteket okozva.   

A tévhitek olyan véleményt fogalmaznak meg, amelyeknek tudományos bizonyítékokon alapuló alátámasztása hiányzik.